Minden napra egy Turul

Vesztergombi Csabával, a szekszárdi Vesztergombi Pincészet egyik tulajdonosával beszélgetek a Debreceni Bor- és Jazznapokon

Gratulálok az imént is ismertetett nagyszerű eredményhez!

Köszönöm! Idén elég hosszú eredménylistát tudnék bemutatni, de nekem a legkedvesebb most a Decanter aranyérem. A világ legnagyobb és talán legelismertebb borversenyén aranyérmet szerezni csak nagyon kevés embernek sikerül. Idén is összesen csak négy magyar vörösbor kapott aranyat, közöttük mi!

Szintén büszkék vagyunk a Challenge International du Vin Bordeaux-i versenyén nyert 3 aranyéremre. A mesterhármas nagyon ritkán jön össze bármilyen borászatnak. Nekünk hála Istennek ez már a második ilyen, korábban a Mundus Vinin nyertünk három aranyat egyszerre.

Melyik borukkal nyerték el a Decanter-aranyat, és melyekkel a Bordeaux-i díjakat?

A Decanter díját a Vintage nevű borunkkal nyertük, ennek is a 2017-es évjáratával.
Bordeaux-ban szintén a Vintage-dzsel, illetve a 2017-es Szent László Bikavérrel és a 2017-es Kerékhegyi Cabernet Franc válogatás borunkkal voltunk sikeresek.

Két dolog is nagy élmény volt a francia borversennyel kapcsolatban.

Itt az elért pontszám szerint teszik közzé az eredménylistát. Ez alapján két borunk a 7. és a 8. helyen szerepel ami az aranyérmeken felül is igen nagy elismerés, büszkék vagyunk rá.
A másik, hogy az első nagy nemzetközi elismerésünket mi ugyanezen a borversenyen nyertük még 1999-ben. Az idei újabb győzelmünk is azt jelzi, hogy a folyamatosság megvan a pincénél!

Mi vezérli az Önök borkészítését?

Nem szeretek nagy szavakat használni, ideológiára hivatkozni. Apu is és én is végzett borászok vagyunk. Nekünk ez a szakmánk. A szakmánkból is adódóan és a magunkkal szemben támasztott elvárások alapján is mi mindig a legjobbra törekszünk, igyekszünk az adott évből a legjobbat kihozni.
Legyen ez a nekünk leginkább tetsző módon, ugyanakkor értékelhető legyen a külvilág számára is, itthon is és külföldön is!

Nem szoktam különösebb filozófiát köríteni a munkánk mellé, habár ez meglehetősen divatos manapság. Sok esetben csak a csillogás, a szép dolgok látszanak, de ezeknek a hátterében mindig rengeteg munka áll. Ha tetszik, mi ezt állítjuk a gondolkozásunk központjába.

Szoktam mondani, olyan ez, mint az állattartás.

A szőlő és a bor is folyamatos figyelmet kér, igényli a gazda jelenlétét.

Szőlőként igyekszünk fenntartani a lehető legjobb minőséget és sokszor drukkolunk, hogy az égiek is engedjék ezt, borként pedig biztosítanunk kell az ideális állapotot ahhoz, hogy végül nekünk tetsző legyen az eredmény.

Rendszeresen figyelik a világpiac elvárásait, ennek megfelelő stílusú borokat készítenek, vagy idén szerencsésen összeért az Önök minőségre törekvő saját stílusa és a világpiac igényei?

Figyeljük a trendeket, látjuk, mit kedvelnek a világban, kóstoljuk is a világ borait, de emellett mindig a saját elképzeléseink azok, amik hangsúlyosabban jelennek meg a borainkban.

Hála Istennek, a mi elképzelésünk a borról, a mi borkészítési stílusunk általában találkozik a nemzetközi ízléssel és ez eredményre szokott vezetni. Bár a mostani Decanter-siker, és a három arany kivételesen szép, de minden évben vannak nagyszerű eredményeink – hol több, hol kevesebb.

Van egy visszatérő kérdésem a borászokhoz. Különösképpen ide illik a kérdés Szekszárd, egy viszonylag déli borvidékünk esetében! Hogyan tudnak küzdeni a felmelegedés, az egyre melegebb és szárazabb napok ellen?

Vannak erre elképzelések, de nekem úgy tűnik, a végső válasz erre az, amit az ausztrálok csinálnak: a csöpögtető öntözés.
Ez egyelőre nálunk még tilos, de változni fog sok minden szerintem.
Szekszárdon löszös-agyagos talaj van. Mintegy 20-25 méter mélyen egy komoly vízzáró réteg található szürke agyagból. Emiatt a szőlő majdnem mindig talál magának vizet, még a legszárazabb időkben is.

A szőlő gyökere letalál 25 méter mélyre?

Lemegy odáig! Tízéves ültetvény már biztosan megtalálja magának ott a vizet. Emiatt nagyon nagy gondjaink nincsenek. Nyilván a negyven fok körüli hőmérsékletű napokon a növény kókadozik, látszik rajta a meleg, de kiszáradási tüneteket nem produkál a szőlő.

Mindezek mellett a tradicionális szőlőfajtánk, a kadarka egy kései érésű fajta. Kifejezetten jót tesz neki, ha előre jön az érése.
Azok a világfajták pedig, amiket emlegettem, mint a Cabernet, a Merlot, a Shiraz, vagy akár a Malbec mind igénylik a meleget.

Ezeknek a fajtáknak, amikből a nagy borokat lehet készíteni, kifejezetten jót tesz a felmelegedés.

Nekem a Cabernet a Sauvignon a kedvenc fajtám. Bár mostanában nagy sikereket érünk el a Franc-nal és nekem is egyre jobben tetszik, de a Sauvignon-ra jellemző ízeket, illatokat, fűszereket, semmi nem tudja. Ha választanom kéne akkor nekem az lenne A Bor.

Más borászokkal beszélgetve, sokszor hallgatom félelmüket a meleg miatt fenyegető savvesztés miatt. Ráadásul az éjszakák is melegek! Ez Szekszárdon még nem veszély?

Valamilyen formában igen, bár én nem tapasztaltam még veszélyes mértékű savvesztést.
Nálunk hosszú évek óta 5 fölötti savak találhatók a vörösborokban. Ezek most is megvannak! Nem hozzáadott módon, hanem természetes állapotban!
Ez a bortermelő területek fekvéséből is adódhat, nagyon szépen le tudnak hűlni a területek éjszakára a völgyekben, azáltal megvan az esély arra, hogy jó termés legyen.  Lehetőség arra, hogy harmonikus  egyensúlyos, de legfőképp finom borok készüljenek.

Köszönöm a beszélgetést! Minden napra Turult kívánok mindenkinek!