A cukor története

A napjainkban sokszor „ellenségnek” kikiáltott cukor valójában évszázadok óta jelen van az emberiség életében. Ennek eredményeképpen jól ismerjük már hatásait a főzésben-sütésben, és az emberi szervezetre gyakorolt hosszútávú hatásával is tisztában vagyunk. De valójában milyen múlttal bír a napjainkat megédesítő cukor?

A világon mintegy 180 millió tonna, Magyarországon 375-400 ezer tonna a cukorfogyasztás évente. A nemzetközi Egészségügyi Világszervezet, a WHO folyamatosan szabályozásokat javasol az élelmiszeripari termékek elállítására vonatkozóan. A cél a cukorfogyasztás mérséklése a lakosság körében. Ennek eredményeképpen mesterséges ízesítőszerekkel váltják ki a cukrot, ám ez ízében és sok esetben állagában is érezhető a termékeken, és bizony nem nyújtja ugyanazt az ízélményt. Napjainkban már válogathatunk barna és fehér, aprószemű, kocka vagy darabos, finomított vagy finomítatlan, nád- szőlő- vagy répacukor közül.

De térjünk vissza a kezdetekhez!

A cukor feltalálása előtt a méz volt az elterjedt édesítőszer. Ezt a terméket felváltotta a cukornád sűrűre befőzött levéből készült nádméz. Ez lényegesen olcsóbbnak bizonyult. A szilárd cukor felfedezésének idejét a 4-7. század idejére tesszük. A szilárd cukrot a nádméz kiszárított kristályaiból hozták létre, ez teremtette meg a későbbi időszakra a cukor gyártásának alapját.

India volt a cukorgyártás hazája, innen kezdett el lassan terjedni nyugat irányába. A későbbiek folyamán Egyiptom vált az egyik leghíresebb cukortermelő országgá. Itt jelent meg először a cukorfinomítás.
A 14-15. századra Spanyolország nőtte ki magát a legnagyobb cukortermelőnek. Erre az időre már a cukor világszerte elterjedt volt, gyógyszer és ételkészítésekben is egyaránt. Magyarországra a 15. században érkezett meg, már Zsigmond király és Hunyadi Mátyás udvarában is fellelhető volt.

A 19. században a cukoripart jelentősen megváltoztatta a répa nedvéből származó cukor előállítása, melyet egy híres német kémikus fedezett fel.  1835-ben már 33 millió kg cukrot gyártottak Franciaországban évente. Innen a cukorgyártás lassan átterjedt Németországba, utána pedig Csehországba, Magyarországra, Belgiumba és a többi európai államba. A 19. századi Magyarországon a cukor még nem volt általánosan elterjedt fogyasztási cikk.
Napjainkban a világ első három legnagyobb cukortermelője Brazília, India, Thaiföld és Kína.

A cukor története. GasztroMagazin 2020.

Jól látható a visszatekintésből, hogy mennyire nélkülözhetetlen is az életünkből a cukor és milyen nagy igény mutatkozik rá az idő előre haladtával is. Bár sok támadás éri,  a fizikai hatása mellett a kutatók folyamatosan foglalkoznak a mentális egészségre gyakorolt hatásaival is. Azzal a ténnyel is szembe kell nézni, hogy már csecsemőkorunkban az anyatejjel magunkba szívjuk az édes ízt. Az emberi tudatban így összekapcsolódik a szeretet, gondoskodás, boldogság élményével. Életünk során ez az érzés minden esetben előjön, amikor édes aromával találkozunk.

Sokszor már az illata is elég, hogy jobb kedvünk legyen.

Nem csoda, ha nem tudunk lemondani róla… Kutatók szerint az ideális napi hozzáadott cukor mennyisége nők esetében maximum 25, férfiaknál maximum 38 gramm lenne. Az egészségünk megőrzése érdekében sem kell lemondanunk az édességekről, süteményekről, üdítőkről, de a mértékletesség elvét mindig tartsuk szem előtt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .