Ismerkedés öt lépésben – Gasztroszínház

Kezdjük egy játékkal. Képzelj el egy akkora borosüveget, amiben minden bor elfér, amit valaha megittál. Ha nem becsüljük túl vagy alul magunkat, akkor sacc per kábé az Észak-Budai Hőerőmű tornyának megfelelő méretű palackot kapunk. Most pedig képzeld el azt a bort, aminek tökéletesen emlékszel az ízére, illatára, és hogy mikor ittad, miért ittad. Az már jóval kisebb üveg lenne, ugye?
A gondolatébresztő játékot csütörtök este a Hírös Gasztroszínház által előadott Fiú, leány, bor című darab jóvoltából volt lehetőségem hallani. A produkciónak az Aranytíz adott otthont. A rendezvényterem aulájában az alkalom könnyedségének megfelelően terített asztaloknál foglalhattunk helyet, némi harapnivaló társaságában, az aláfestő zenét szolgáló gitáros hangolását hallgatva.

Az estet Fehér Anna és Sárosi Gábor nyitották meg rövid beszédeikkel. Anna a Koch borászat munkatársaként volt mentorunk a kulturális élmény során, Gábor a Gasztroszínház igazgatójaként mutatta be nekünk a társulatot. Mint megtudhattuk, a Hírös Gasztroszínház Kecskemétről induló magánszínház, amely kilépve a állandó színházak kissé merev falai közül, négyéves működése során az egész országot bejárta már. Céljuk, hogy előadásaikkal az ízek világát összehozzák a dráma világával, érzékeinkre és érzéseinkre egyaránt hatva ezáltal. Jelen esetben Szép Ernő magyar költő, író, színpadi szerző Fiú, leány című romantikus vígjátékának kétszereplős új feldolgozását volt szerencsénk megtekinteni, melyben a két fiatal megismerkedésének első pillanatait követhettünk végig.
A kerítő szerepében öt bort ismerhettünk meg.
Első kerítőnkben egy Cserszegi Fűszerest tisztelhetünk. Ha mesélnem kellene róla, két megállapításra emlékszek. Az egyik, a hölgy szerepet alakító Tolnai Hella színésznőé, aki az asztalához kéretlenül ülő színész, Bárnai Péter (Martfűi rém, hoppá!) kérdésére válaszol: „Hát ez… fehérbor!”. Hősszerelmesünkhöz hasonlóan ezzel mi sem lettünk beljebb, így inkább Fehér Anna szakértőnk szavait és a magam élményeit idézném. Igazán könnyed, gyümölcsös, nyárias bor. Kerek savak, hosszú lecsengés. Ebben a borban a citrusos jegyek, jó savszerkezet érvényesülnek. Fény felé fordítva áttetsző, csak azt láthatjuk a pohárban, aminek ott kell lennie. Röviden, finom, kellemes kezdés. Épp, mint mikor ismerkedünk valakivel, és eljutunk a koccintásig.

Második tételünk egy szépen csillogó Cabernet Sauvignon Rosé. Ahogy Fehér Annától megtudhattuk, a rosé ma a legnépszerűbb borfajta Magyarországon. Igényli is ezt a nagymértékű fogyasztást, ugyanis egy idő után elfárad, élvezeti értéke romlik, egy évnél tovább nem nagyon érdemes tárolni.
Hogy általában jó bor-e a rosé, azért erősen megoszlanak a vélemények: szerintem nem, mindenki más szerint igen. De ez a Hajós-Bajai Rosé kiváló volt! Nem buborékos, könnyed, ám az általam eddig kóstolt roséknál jóval tartalmasabb, és teltebb íz- és illatélményt nyújtott. Egyszerűen jó, na.
Párosunk közben a bemutatkozásig is elevickélt, és már épp a kibírhatatlan férfitípusokat tárgyalják, mikor a lehengerlően macsó alfahím bemutatása közben Hella borért kiált.
2015-ös Premium Kadarka kerül most az asztalra. A Kadarka egy nagyon érzékeny jószág, mert a szőlőt nehéz művelni, bora könnyen kibillen az egyensúlyából. Mondják, a hajlott hátú borászt kedveli, aki állandóan gubbaszt mellette, és a pillangó köhintésétől is óvja. Ha ez nem teljesül, könnyen jellegtelen borrá válik, amivel anno a nagyapáink „kadarkáztak”.  Tulajdonképpen átmenet a vörös és fehér borok világában, így ez nem vörös, hanem piros bor, kérem szépen. Maradjon köztünk, de Fehér Anna elárulta, a saját pincészetükből ez a kedvenc boruk. Kiválóan megy minden fűszeres, magyaros ételhez, kiváltképp a halászléhez. Speciel halászlé nem gőzölgött az asztalon (micsoda mulasztás…), de a finoman szelt kolbászkarikákkal remek volt, tanúsítom.
Színészeinket nem sokáig foglalkoztatja a halászlé vagy annak meg nem léte, hiszen már táncolnak is egymással. Az első és második tétel között már nyilvánvalóvá válhatott, hogy ahogyan erősödnek a borok, úgy kerül egyre közelebb egymáshoz a lány és a fiú. Mikor meglátom, hogy a pulton még két üveg vörös bor feszít büszkén, valamint az eddig is aláfestést adó zenészünk gitárjátéka is feltűnően egyre pergősebb, mosoly ül ki az arcomra. Kár, hogy a tánccal járó csókkísérlet pofonban végződik, és fagyos, elutasító hangulatban folytatódik.
Talán a 2013-as Cabernet Franc menti a menthetőt. Anna elmondása szerint az a jó évjárat, amelyik el van adva, de a 2013-as különlegesen jó volt. Előbbit a termelők, utóbbit mi, fogyasztók véssük az eszünkbe. A bor étcsokis, meggyes ízélményt nyújt, a Gerbeaud konyakmeggyét juttatja eszembe. Testes, férfias bor, ám nem „porzik”, ahogy mondani szokták – lendületes vörösborral van dolgunk. Hiába kötöttünk elsőre barátságot, az illata rejtély maradt a számomra, nem sikerült megfejtenem, mihez tudnám hasonlítani.

Kanyarodjunk vissza a cselekmények alakulásához, hiszen Hellát az egyik legjobb évjárat sem tudja társaságunkban tartani, és faképnél hagyja a magába roskadó Pétert. Letargikus pillanatában osztja meg velünk a játékot, mellyel kezdtem a cikkemet. Bizony, a rengeteg új ízzel a nyelvemen ténylegesen tartalommal telt meg az emlékeim közt való kutakodás, gondolkodóba ejtett. Az emberi kapcsolatokra vonatkozó síkot nem fejtegetem, mert közhelybe csap át; ezt a részt meghagyom Hamvas Bélának vagy Szép Ernőnek.
Ebben a jelentőségteljes hangulatban zárja esténket a 2013-as (ez már jól kezdődik) Cabernet Sauvignon Classicus. Társával, a kadarkával egyetemben számos díj büszke tulajdonosa, valamint egy apró tipp: a Portfolio.hu szerint a Koch Borászat Cuvée-jébe is érdemes befektetni. (Az biztos, hogy ez nem kriptopénz.) A bor tartalmas, magas minőségű, kiváló befejezése a napnak. Közben nem kerüli el a figyelmem, hogy a színésznő poharát is újratöltik. Sejtésem beigazolódik, hiszen Hella visszatér és helyet kér a közben magát összeszedő Péter mellett. Most fordított a felállás:
Hella: „Milyen bort iszol? ”
Péter:  „Hát ez…vörös bor…”
Hella: „Kicsit bővebben? ”
Péter: „Nagy borok készítésére alkalmas kiváló talajú, napfényes ültetvényeken született 2013-as Cabernet Sauvignon, mely…. ”
A gitáros könnyed játékából, valamint a felszabadult mosolyváltásból egyértelmű a happy end.

-ztt-